Suha János

“Sem a rajz, sem a térábrázolás nem foglalkoztat.
A színek ritmusa és harmóniája teremti meg világomat.
Mesélni szeretek”
 
A XX. század elsô felének meghatározó fôképp magyar képzômûvészeti hullámainak esszenciális és szerves folytatásaként tekinthetünk Suha János munkásságára. Kezdve Koszta erôsen kontrasztos látásmódjától, Gulácsy szabad mesevilágától a nagybányaiak merész, de mesterségben tisztességes természetábrázolásától, Czóbel egyedi “vattás” expresszív ecsetkezelésén át számos hatást figyelhetünk meg képein. A hatások eredményeképp azonban egy erôlködésektôl mentes, semmihez betagozódni, vagy igazodni nem akaró, a “trendet” nem követô, vegytiszta, egészen új alapvetéshez jutott el az évek során. Úgy alakult ki saját hangja, hogy nem akart vérrel-verejtékkel küzdeni egyéni, saját hangért – épp ez adja sajátosan könnyed, valóban egyedi “szabad” világát képeinek. Figuratív festészetében épp úgy elôfordul jelzésszerû ember-, vagy tárgyábrázolás, mint minden más alkotónál is legtöbbször. Színvilága változó, dominál az élénk, izzó vörös, sárga, vagy sötét, borús tónusúak, ami nem függ a témától, sokkal inkább az adott pillanattól, az alkotás ösztönös pillanatától. A téma különben is másodlagos, sokszor menet közben alakul ki, nincs bevált protokoll a képek alkotásakor, ezért esik meg gyakran, hogy egy-egy kép valójában kettő, vagy három képet rejt magában – sokszor festi át képeit. Témaválasztásaiban sem törekszik “egyedi” lenni – a mesterkélt, hazug erôltetés mindig is távol állt tôle. Sem kifejezô technikában, sem témaválasztásban nem unortodox: megmaradt a klasszikus képzőművészeti kifejező technikáknál olaj-vászon, olaj-farostlemez, papír-akvarell/pasztellnél., de mégis világa összetéveszthetetlen és már messzirôl beazonosítja a mester világát ismerô nyitott nézô.
 
Suha János úgy renitens mûvész, hogy közben nem is akarja magát megmutatni, eddigi kiállításai majdhogynem az ô ellenkezése ellenére jöttek létre. Bár professzionális képzômûvész, aktív munkáséveit az egészségügyben töltötte (KÖJÁL, ma ÁNTSZ tisztviselôként) ezért is húzódik meg munkássága egyelőre méltatlanul szerényen a magyar képzőművészet palettáján - ismertségét ezúton is kívánjuk növelni képei közzétételével.
​
(Szabó Antal, főszerkesztő, DélUtán Magazin)